Hajnövesztési napló
Biztosan rajtam kívül is néztek már mások is vágyakozó tekintettel TAFT reklámot és ácsingóztak dús, hosszú hajkoronáról, de legalábbis nem egyszer mondtak imát annak érdekében, hogy csak legalább a „vége ne törjön le”.
Hasonló cipőben járó hölgyeknek üzenem: A remény hal meg utoljára, de csodák csak kivételes esetekben és helyzetekben vannak.
A családom férfi tagjainak ritkás hajviseletét elnézve egyébként nagyon örülök, hogy nem hímneműnek születtem, bár annak már kevésbé, hogy történetesen nem vagyok afroamerikai, vagy legalábbis olyan génekkel megáldott emberi teremtmény, akinek vastagszálú haja van. ( Bár ez a témakör is megér egy misét, szőrtelenítés esetén pont azért vagyok hálás, hogy egyáltalán nem erős a szőrzetem.)
A hajnövesztési naplóhoz hozzátartozik egy amolyan történelmi áttekintés, már csak azért is, hogy pontosan lássátok lelki szemeitek előtt, hogy mennyi minden mentünk keresztül: én és hajam.
Bármennyire is szerettem volna kislányként TAFT modell lenni, hamar be kellett látnom, hogy valószínűleg ebben az életben nem leszek az. Hosszú, derékig erő, szőkés hajam volt, vékonyszálú ugyan, de gyönyörűszép, hullámos.
Sajnos nem értékeltem kellőképpen ezt a fajta adottságot, ezért tizenévesen úgy döntöttem, hogy mennie kell a hosszúnak, s hirtelen ötlettől vezérelve egy Kleopátra stílusú frizurával állítottam haza. ( Ezen a ponton megjegyezném, azóta sem volt olyan szép hosszú hajam.)
Vágatás vágatást követett, majd tinédzser korba léptem és bevetettem a festékeket is. Azt hiszem a feketén kívül gyakorlatilag nem volt olyan szín és fazon, amit ne próbáltam volna ki. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a platinaszőke verzió milyen eszményien „kényeztette a hajam.
Valahol az ember gimis éveihez talán hozzá is tartozik, hogy minden félét kipróbál, de azt is kijelenthetjük: ez sok szempontból nem mindig előnyös neki. Sőt. Kifejezetten előnytelen.
Hála istennek egy idő után leálltam a hajam szadizásával, lenövesztettem a hajam és a maga természetes színével pompáztam, egészségesen. ( A lenövesztés egyébként 1 teljes évet vett igénybe kleos fazonnal, heti 2 alkalom ricinus pakolással töltött éjszakával, – a fagyasztott borsó hozzám képest smafu volt- és egy fél éves „roppant igénytelen” megjelenéssel: sötétbarna vs sötétszőke. Igazán jó volt, mondhatom.)
Sajnos nem tanultam a leckéből: első változtatásom a megújult, természetes hajkoronámon egy bayalage volt, ami azt kell hogy mondjam, nagyon szépre és kíméletesre sikerült. DE NEKEM EZ NEM VOLT ELÉG, így hát jégszőke végeket kértem. Az akkori fodrászom jól ismert engem, ezért lebeszélt a drasztikus változásról, még több bayalaget javasolt. Mondta azon a sötét, borús napon, hogy elég rossz passzban van, de nyugodjak meg, ilyenkor csinálja a legjobb frizurákat. Nos, én hittem neki, s ez utólag belátva, igen súlyos hiba volt. A végeredmény ugyanis egy jól szituált szőke melírcsíkos zebra lett, olyan sörénnyel amely alsó hangom 10 árnyalatban pompázott. A végeredményt ő is látta, ezért kárpótlás gyanánt elkészítette a jégszőke végeket, melynek következtében a hajam nemes egyszerűséggel egy több éves ütött kopott seprűvé avanzsált. Ezek után 2 évig nem nőtt hajam.
Mire megnőtt, használhatatlan volt: egy alvás után gyakorlatilag derékszög formát vett fel, mondhatni igen igénytelen volt, így újabb vágás következett, ismét kleo formára. Itt is megfogadtam: soha többet nem nyúlok festékkel a hajamhoz. Persze nem a türelmemről voltam híres, így a fellelhető összes hajnövekedést ígérő készítményt magamba tömtem, viselve annak számos mellékhatását, persze a hajam egy porszemnyivel sem nőtt gyorsabban. Ellenben lett pár, na jó egy regimentnyi soha nem látott fajta pattanásom, irgalmatlan falási rohamok kínoztak és a lábamon fénysebességben nőtt a szőr. Telitalálat, azt hiszem ezt mondják erre, így hát lejöttem a „cuccokról”. ( Szerintem egyébként nem létezik olyan praktika és készítmény ami ne lett volna egy ideig vendége a lakásomnak.)
Így érünk el napjainkig, amikor is már derékig ér a hajam, csak egy nagyon enyhe bayalageon esett át és úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére, ennek ellenére az elmúlt egy évben egy centit sem nőtt: LisaPlex, OlaPlex ide vagy oda. A vágástól of korsz úgy félek, mint a tűztől, ezért ollót még csak mutatóban sem látott az elmúlt két évben, ami feltehetően azért, mégis csak hiba volt.
Valahogy így, kétségek közepette találkoztam a Hairforce-szal és újra megcsillant szememben a remény tüze, ugyanis még legalább 10 cm az áhított hosszig. Úgy döntöttem, hogy hasonló problémákkal küzdő nőtársaim megsegítésére hajnövesztő naplóba fogok és hónapról hónapra dokumentálom a változást.
Az új kezdethez új lendület is jár: úgy döntöttem megszabadulok a cincogó hajvégeimtől és újult erővel vágok bele frissen szerzett havi vitaminjaimmal együtt kéz a kézben, a növesztésbe.
És akkor az összegzés és a lényeg: hosszúnak mondható, vékony szálú, törékeny, gubacolódásra hajlamos hajam van, ami időnként szeret hullani ( így sokkolva engem a reggeli hajmosás utáni hatásos ébredésekre, látván a fürdőkád tartalmát…).
Hajnövesztési naplómban beszámolok majd minden jellegű tapasztalatról és arról is, hogy milyen praktikákat vetek be a hajam ápolásához, s persze azt is megmutatom, hogy milyen termékeket használok. ( Bankkártyákat előkészíteni!!)
Na de, mit ígér a Hairforce?
- erősebb hajszerkezetet
- dúsabb hajkoronát
- ápolt megjelenést
- hajhullás megszűnését
A hajam növekedésének szemléltetésére egy fehér pólón jelölöm 30 naponta a változásokat, a mostani állapotot az alábbi képeken láthatjátok, tartsatok velem! (NEM SZPONZORÁLT TARTALOM!!!)
